A kutyákhoz való hozzáállás gyökeresen megváltozott az ötvenes évek óta Magyarországon, lapozzuk csak fel a Bogáncsot. A "Foxikkal az élet" szerint nem is kell ehhez generációváltás, elég egy elhatározás. Ha teret engedünk egy (kettő, három, négy, öt...) kutyának, pillanatok alatt családtaggá válhatnak akkor is, ha a gazda addig csak haszonállatként tekintett rájuk. A megváltozott nézőpontban bizonyára szerepe van egy sor tényezőnek -- lehet akár a változókor tünete is --, de a legfontosabb mégis az, hogy egy kutya valóban olyan viselkedéskészlettel érkezik a világba, ami, ha nem zárják el az érintkezéstől, teljesen alkalmassá teszi a családba való beilleszkedésre. A könyv humorral és őszintén mutatja be a kutyatartás, sőt, az élet hullámvölgyeit, az akár 180 fokos fordulatokat. Hogy milyen foxikkal az élet? Álljon itt két kedvenc idézetem. "Carpe diem! – Ragadd meg a napot! Mindenből hozd ki a legjobbat! Ne sajnálkozz azon, mi volt tegnap és mi lehet holnap! Ez az egyik, amit csodálok a kutyáimban. (...) Nem kellenek sokmilliós hollywoodi filmek ahhoz, hogy megértsd: társ a magányodban, vigasz a gyászodban, erő a gyengeségeidben, cél a céltalanságban, biztonság a változásban, ünnep a hétköznapjaidban, melegség a rideg világban, jókedv a szomorúságban – ez a kutya. Persze nem állítom, hogy ez csak a kutya lehet. De mindezek lehetősége ott feszül a láncon minden falusi ház hátsó udvarán, ott vonyít a szűk kennelekben, ott kóborol ázva-fázva a kerted alatt, és ott kuporog most is egy menhelyi ketrecben. Ha ez most egy amerikai film forgatókönyve lenne, azt mondanám: menjetek embertársaim és vegyétek le láncaikról a kutyáitokat, invitáljátok a jó meleg szobába, fegyelmezzétek, tanítsátok, szeressétek."

​

Dr. Kubinyi Enikő tudományos főmunkatárs ELTE Etológia Tanszék